Az erdő tavasszal és ősszel emlékeztet a valamikori Nyírséget összefüggően borító tölgyesre. Ennek maradványa a debreceni Nagyerdő.
Aki a Hortobágy felől érkezik a városba, az a fátlan, alföldi tájból jut az erdősült tájrészletbe. Debrecen 32 százaléka erdő, s ebben Sopronnal vetekszik. Itt jelölték ki az ország első természetvédelmi területét 1939-ben. Mára az erdő belső része urbanizálódott, ám a városon kívüli erdő érintetlen maradt. 

A nyiladékokban be lehet járni az erdőt. A piros jelzésű tanösvény a Debreceni Orvos- és Egészségtudományi Centrum klinikái és a Pallagi út sarkától indul és a Monostorerdőn, Bocskaikerten keresztül ér Hajdúhadházra. Körforgalmat is jelent a jelzés, a nyiladékokban be lehet járni a területet. A Pallagi út mellett szalonnasütő helyeket építettek, melyet hétvégén használnak ki a kirándulók.
A gyöngyvirágos tölgyesről híres az erdő, de a vízhiány és a talajvíz mélyre süllyedése miatt pusztai tölgyessé degradálódott úgy, hogy az idős fák elpusztultak és helyükön gyorsan növő, értéktelen fák fejlődtek. Májusban a fehér akácoktól fűszeres a levegő, s fehérlenek a lombok, az északi, északnyugati széljárás a városba viszi illatát. S akik nem akarnak gyalogosan nekivágni a félnapos túráknak, csak fel kell szállniuk a 13-as helyi járatú autóbuszra, amely keresztül viszi őket az erdőn.